Google+

Az Alzheimer kórról

Három stádiumot különböztethetünk meg betegség lefolyásában: a korai, a középsúlyos és súlyos stádiumot. A korai stádium tünetei külön-külön jelentéktelennek, enyhének tűnnek, jellegzetes szerveződésük azonban figyelemfelkeltő: jellegzetes első tünet az elmúlt napok, hetek, hónapok eseményeivel kapcsolatos emlékezetzavar, a térbeni és időbeni tájékozatlanság. A betegnek nem jutnak eszébe az ismerősök nevei, nem emlékezik rá, hogy bevette-e a gyógyszerét, ki járt nála az előző napon. Ezek a tünetek feszültséget, szorongást, depressziót váltanak ki. A középsúlyos fokozat jellemzői már a mindennapi életvitelt is korlátozzák, a tünetek erőteljesebbek. Jelentős a memóriazavar – nem jutnak eszébe a családtagok nevei –, csökken az önellátó képesség, segítségre szorul a beteg az öltözködésben, tisztálkodásban, könnyen eltéved. Hétköznapi szavak sem jutnak az eszébe, gyakran felcseréli, illetve nem érti meg azokat. Általában írási, olvasási és számolási zavarok alakulnak ki. Jelentkezhetnek pszichés tünetek, hallucinációk, gyakori a vádaskodás, a dühroham és az ok nélküli gyanakvás. A súlyos stádium teljes függőséget, szellemi és testi hanyatlást jelent. A beteget etetni kell, nem ismeri fel családját, barátait, mozgászavaránál fogva ágyhoz kötötté válhat, inkontinens, és a helyzetet súlyos viselkedési zavarok nehezíthetik.

Az Alzheimer-kór nem gyógyítható, kétfajta korszerű orvossággal azonban lassítható a betegség folyamata. A jelenleg alkalmazott gyógyszerek csak a folyamat lassítására elegendőek, és hatásuk annál jobb, minél enyhébbek ezek a tünetek, minél kezdetibb stádiumában van ez a betegség.

Miképpen befolyásolja az Alzheimer-kór a családok életét?

Mivel az emlékezés, valamint a tanulási és döntési képesség csökkenése azt eredményezi, hogy az érintettek nem képesek önmagukat ellátni, és cselekvéseiket értelmesen irányítani, így az Alzheimer-kórnak mélyreható következményei vannak a betegekre, a családokra, a gondozókra és az egész társadalom nézve is. A hozzátartozók gyakran tapasztalják a tudatlanságot, az előítéletet és a segítőkészség hiányát a környezetükben. A rokonok és a régi ismerősök is lassan elmaradoznak, magukra hagyva a beteget és gondozóját is.

A legnagyobb problémát mégis az érzelmi megterhelés jelenti számukra. Jóllehet, a betegeik továbbra is élnek és hosszabb időn keresztül szeretetre méltóak maradnak, mégis az élettárs elveszti párját és a gyermek a szülőjét. Gyakran előfordul, hogy a hozzátartozók kétségbeesnek, amikor a beteg már őket sem ismeri meg, vagy elfelejti a nevüket is.

A hozzátartozóknál jelentkező depresszió és egyéb lelki zavarok

A gondozást és az ápolást ellátó emberek a testi-lelki teljesítő és teherbíró képességük, valamint anyagi tűrőképességük határán vagy már azon is túl végzik napi 24 órás munkájukat. Nem minden esetben veszik komolyan a túlterheltség veszélyét és az ezzel járó tüneteket. Gyakran lépnek fel pszichikai és pszichoszomatikus zavarok, mint pl. depresszió vagy fejfájás, valamint gyomor és bélpanaszok, amelyeket persze hosszú időn át eltitkolnak. Hiszen megválaszolhatatlannak és megoldhatatlannak tűnő kérdés marad számukra, hogy mi lesz a párommal, az édesanyámmal, az édesapámmal, ha én is megbetegszem?

Kék Duna Idősek Otthona - Bemutató kép-1

 

Kék Duna Idősek Otthona - Bemutató kép-2

Biztonság

Kényelem

Gondoskodás